Belga igavonó
Fajtakínálat / Offre des races > Hidegvérű ló / Races de cheval de trait
A belga igavonó, más néven Brabant vagy Brabançon, egy Belgiumban kialakított igavonó fajta, amely 1886-ban alakult ki több fajta: a Brabançon (legnehezebb), a Condroz (átlagos testsúlyú) és a belga Ardennais (legkönnyebb) egyesítésével. Több országba exportálták, így Németországba, Olaszországba, Oroszországba, Franciaországba és az USA-ba, ahol a Belga igavonóval alakították a Belgian fajtát. Amikor postakocsikat használtak, energikus és erős lovakra volt szükség a hosszú utazáshoz, a nehéz csomagokkal terhelt kocsik vontatásához. 1835-ben, a vasút térhódításával a fajta veszélybe került. A postakocsik eltüntek és több száz kiváló lovat vittek a piacra. A Belga Igavonó Ló Nemzeti Társaság 1886-ban jött létre Brüsszelben. 1919. január 13-án az Egyesület végső nevét Belga Igavonó Ló Királyi Társaság elnevezéssel határozták meg. A hazai tenyésztők rivalizáltak egymással, hogy koránérő, rövid, mély, zömök, duplafarú, elegáns, jól izmolt, átlagosan 1,65 m és 1,70 m magasságú lovat állítsanak elő.
A mai napig a Szövetség mintegy 1250 tagot számlál, amelynek egyik fele aktív tenyésztő, másik fele mint amatőr érdeklődik a belga igásló iránt.
Főbb sajátosságok:
Koránérő, rövid, mély, zömök, elegáns, duplafarú, jól izmolt, energikus és erős ló, amely a hosszú utakon könnyedén boldogul a nehéz csomagokkal terhelt kocsival. Több alapszínben tenyésztik; barna/pej; fekete; vörössárga; sárgaderes; almásderes; deres; szürke.
Kancák testsúlya = kg / Mének testsúlya = kg
Összesítve:
- Erős, kiválóan izmolt, nehéz igásló
- Szelíd, tanulékony
- Sokoldalú használat
- Nagy kifejlettkori testsúly
- Kiváló hústermelő
Belga igavonó
Belga igavonó ló munkában
Belga igavonó
Belga igavonó kancák kiállításon